A babám kiköpte a kenyeret, ez nem is igaz, mit képzel. Otthon megeszi, a nyaralás alatt meg nem. Rájöttünk, hogy ez a gyerek most először evett bolti kenyeret, és utálja, és minket is utál, mert nem sütünk neki, így zabkásán kell élnie (meg fagyin). Szóval kiköpte, kiszivárogtatta a szájából meg ledobta (még próbálkoztunk párszor), de tényleg nem szerette és ennek azért örülök.
Amikor a kenyérkiköpős lányunk született, egy faluba költöztünk, ahol csomó mindent házhoz hoztak egy gazdaságból, volt veteményesünk is, és csak kenyérért lusták voltunk naponta boltba menni, inkább megsütöttük magunknak.
Nem az elsőt. Én is próbálkoztam régebben, aztán a férjem is, aki korábban élesztőt sem látott. Az első kenyeréhez telefonon adtam instrukciókat, hogy mire hazaérek a munkából, otthon friss, ropogós kenyér várjon. Megcsinált mindent, ahogy elmondtam, de amikor megkérdeztem, megdagadt-e a tészta, ő pedig közölte, hogy várjak, hoz egy vonalzót, már tudtam, nem vár aznap friss, ropogós kenyér otthon. Csak az egy centivel és hat milliméterrel nagyobbra dagadt, kisütve kőkemény kis gombóc. (Megettük.)
Másfél éve viszont tök jót sütött, és azóta ő süti. Kísérleteztünk ilyen liszttel, olyan liszttel, magokkal, hagymával, dióolajjal, sikérrel, zabbal, kovásszal... Végül már nem is mért, csak zúdított, szitált, öntött és dagasztott. Elhasználtunk 165 kg lisztet, 5420 db lenmagot és 4 db kézi keverőgépet. És akkor kitaláltam az új, a végleges receptet, amihez nem kell kézi keverőgép. És bevált. Ez az a kenyér, amire vártam. Ez az, ami ropogós, belül pont megfelelő méretű lyukak vannak, ruganyos, amire nem azt mondom, hogy na, egész jó, hanem azt, hogy nincs ennél jobb, és a gyerekemnek ez az egyik kedvenc étele.
Anya és Sari kedvéért le is írom a receptet. Nem a hozzávalók pontos kimérése a lényeg, hanem a dolgok, amik mellékesnek tűnnek. Ha valakinek nem válik be, ne engem szidjon. Nincs általános recept és módszer, ami mindenkinél működik, a saját kenyerünknek saját receptje van és azért meg kell dolgozni.
A kenyerem receptje és sütése:
Hozzávalók:
-750 g liszt (teljes kiőrlésű, fehér, rozs, nekem mindegy, szerezd be a legjobbat malomból vagy a kevésbé jót boltból, akkor is jobb lesz, mint az átlagos bolti kenyér)
-600 ml víz (egy része néha savó)
-1 dkg friss élesztő
-1 tk cukor
-2 tk só
+amit szeretsz, amilyen kedved van, vagy ami épp van otthon: például lenmag, napraforgómag, tökmag, egy kis olaj, egy kis szőlőmag őrlemény vagy hagymaszár, de ne vidd túlzásba!
Elkészítés:
- Rakj mindent egy nagy tálba.
- Keverd össze egy fakanállal.
- Hagyd dagadni több (6-24) órán át szobahőmérsékleten (18-25 fokon).
- Egy nagy, lapos tepsibe, jó minőségű sütőpapírra zúdítsd ki, falapát segítségével. A zúdítás Z betűt írjon le, így tud majd berepedni, akkor lesz helye tovább kelni és így lesznek benne megfelelő méretű lyukak.
- Locsolj rá egy kis vizet, szórd be liszttel.
- Tedd 250 fokos sütőbe/kemencébe. (Nálam elektromos, légkeveréses.)
- 10-15 perc múlva (kb. amikor a víz már nem csillog rajta) locsolj rá ismét vizet, szórd be ismét liszttel. Ez kell ahhoz, hogy a víz a kis repedést tovább lazítsa, a liszt máshol pedig „feszítse” a tésztát, így lesz az előbb leírt repedéses, lyukas kenyered.
- Süsd még kb. 30 percig.
- Vedd ki a sütőből, rakd rácsra, hűtsd ki (vagy ne) és edd meg.
