Amikor hazaér az ember a nyomdából kiszedi a nyomatokat a mappából. Aztán szétteríti és bámulja fél órán át. Aztán megszemléli közelről és csomó hibát talál. És nem is sejti, hogy az optika még ennél is többet lát. De azért az ember boldog a nyomataival.    

Bár a ronda régi óra mindig kattogott, az idő megállt Mamánál. Tehát nem is értem, hogy halhatott meg. Képtelenség elmondani és lerajzolni, mennyi emlékem van, és milyen fontos volt az életemben. Csak egy párat sikerült, addig megint megállt az idő.