Két fej fokhagymát gerezdekre szedek (rátenyerelek teljes súlyommal), tepsibe teszem, olívaolajjal meglocsolom, megsütöm. Felrakok egy krumplit főni, de ha nem rakok fel, az sem baj, a leves krumpli nélkül is finom lesz, de én imádom a krumplit. Dobok egy kis vajat nagymama edényébe és megolvasztom, a szokásosnál kisebb lángon. Belemarkolok a lisztbe, a vajba szórom, megkeverem, úgyis csomós lesz. Vizet öntök rá, keverem, sűrűsödik, eltűnnek a csomók. Reszelt sajtot dobok bele, tejszínt öntök hozzá. Belerakom a puhára sült fokhagymát és a főtt krumplit, pürésítem, hígítom, kóstolom, sózom, borsozom. Szerecsendiót reszelek bele. Kimegyek a kertbe, leugrom a lépcsőn, tépek pár levelet: rozmaringot, majorannát, amihez épp kedvem van. A levesre szórom, és ha épp egyedül vagyok, ami mostanában ritka dolog, pláne, ha főzök, nagymama edényében tálalom magamnak. Parmezánt vágok rá és pirítóst eszem hozzá, amit lángon pirítok, és ha megégett, lekaparom a fű fölé hajolva, ahogy nagyapa is kaparta. A teraszon eszem, langyos szél fúj, tücskök ciripelnek a fűben.